Illóolajok

Mik is az illóolajok?

Eredetük nagyon messzire nyúlik vissza, egészen az Ókorig, bár ekkor a hangulat megteremtése helyett inkább szépítkezésre, testápolásra, gyógyításra, és illatosításra használták őket. Nemcsak a görögöknél, rómaiaknál és indiaiaknál találkozhatunk az olajokkal.

A Biblia is említést tesz számos anyagról, így például a tömjénről vagy mirháról. A Napkeleti királyok is többek között tömjénnel és mirhával köszöntötték a Kis Jézust, de a keresztfán szenvedő Jézusnak is e két növénnyel ízesített bort nyújtottak. Ezen túl a mirhát előszeretettel használták ágyak illatosítására is.

De említhetnék más Földrészt is. Mindenki hallott már Szemiramisz függőkertjéről, mely szinte az illatok kavalkádja lehetett. A kert növényeinek aromatikus nyugtató hatását élvezhette nap, mint nap Nabukudurri Uszur király felesége. Annak idején Perzsia és India méltán volt híres az illatozó fűszernövényeiről is.

Vagy gondoljunk csak Egyiptomra, ahol a halottak balzsamozásához szintén olajokat használtak. Számtalanszor vittek ajándékba is illóolajokat, fűszernövényeket a különböző Földrészek uralkodói egymásnak. A kínaiak már az egyiptomiak előtt is számos aromás növényt ismertek és használtak. Előszeretettel alkalmazták a fahéjat, a borsot és a gyömbért a járványok elleni küzdelemben, de a gyömbért erősítő és fájdalomcsillapító szerként is felhasználták. Nagyra értékelték a szantálolajat, a fokhagymát, bazsalikomot és a szegfűszeg jótékony hatását.

A rómaiaknál és a görögöknél egyaránt elismert volt a fenyő hatása, amit egészségmegóvásra használtak.

Az illóolajok kapcsán fontos megemlítenünk Szent Hildegard apátnő nevét, aki a Benedek rend egyik szerzetese és egyben orvosa is volt. Elképzelése szerint a templomokban használt füstölők nem csak a szertartás ünnepélyességét emelték, hanem megóvták az embereket attól is, hogy egymásnak átadják a különféle fertőzéseket, betegségeket. A pestisjárványok idején a védekezés fontos része volt a füstölés, amit a boróka fájának égetésével hajtottak végre. Az 1630-as évek pestisjárványa idején felfigyeltek három tolvajra, akik rendszeresen fosztogatták a fertőzött házakat, de soha nem betegedtek meg. Végül elfogták őket, és halálra ítélték mindannyiukat. Azonban az ítélet végrehajtása előtt úgy döntöttek, megkegyelmeznek nekik, ha elárulják, milyen szert használtak annak érdekében, hogy ne fertőződjenek meg. Így derült ki, hogy testüket olyan borecettel dörzsölték be, melybe előzőleg zsályát, kakukkfüvet, majoránnát, levendulát, rozmaringot és más aromás gyógynövényeket oldottak fel. Ma már tudjuk, hogy az említett növények mind baktériumölő hatásúak.

Aromaterápia

Maga a szó egy francia vegyésztől származik, aki -az 1928-ban megjelent kutatásait összefoglaló- könyvét is e néven nevezte el: Aromaterápia. Gattefosse különbséget tett az aromaterápia és az illóolajok jelentése között. Aromaterápiának minősítette az illatos növények, drogok és az illóolajok használatán alapuló gyógyító eljárások összességét. Illóolajnak, pedig egy adott növény vagy növényi rész vízgőzzel lepárolható illékony vegyületeinek összességét nevezte. Ő volt az első ember, aki kimondta, hogy az illóolajoknak mérgezés elleni és vírusellenes hatásuk is van, ami ma már bizonyított tény. Természetesen ezen kívül még számos egyéb jótékony hatással is bírnak, így elmondható róluk, hogy helyreállítják az emésztőszervek - a gyomor, a bélrendszer, a máj, az epehólyag és a hasnyálmirigy - működését, csökkentik a gyulladásokat, ugyanakkor természetes élénkítő, hangulatjavító szernek is minősülnek.

Az illóolajokról elmondhatjuk, hogy nem csak a testre, a lélekre is hatással vannak, csupán mennyiség és beviteli mód függvénye, hogy éppen hol fejtik ki hatásukat. Az illóolajozás természetes nem merül ki abban, hogy pár cseppet egy kis gyertyalángnál elillatoztatunk. Számos módon felhasználhatjuk, ahogy az is lemondható róluk, hogy nem csak egyféle olaj alkalmazható. Egymással keverhetőek is, de ezzel azért csínján kell bánni. 

Alkalmazási módok

Belsőleg:

• Aromalámpával
• Inhalálásra
• Fürdőbe és szaunába
• Hideg és meleg borogatáshoz

Ételekhez és italokhoz A belsőleg történő alkalmazás során mindig csak 1-2 cseppet használunk, és önmagában soha nem szabad bevenni. Cseppenthetünk belőle kockacukorra, vagy egy kis kanál mézbe, esetleg gyógyteába is tehetjük. Kockacukor esetében addig kell tartogatni a szánkban, amíg el nem olvad a cukor. Napjában legfeljebb kétszer-háromszor alkalmazhatjuk. Egy-egy kúra után mindenképpen javasolt, hogy legalább 2 hétig tartsunk szünetet. Fontos, hogy minden esetben ragaszkodjunk a legjobb minőséghez.

Az aromalámpát bizonyára mindenki ismeri. A jó aromalámpa meghitt fényt és kellemes illatot áraszt. Fontos, hogy a párologtató csészében mindig legyen víz, és az sem mindegy, hogy mennyi cseppet csepegtetünk a vízbe. Ennek mennyiségét minden esetben a szoba nagysága határozza meg. Legyünk óvatosan, mert a túl sok olaj erős illata bántó is lehet. A megfelelő mennyiség általában 5-15 csepp, de ezt mindenkinek magának kell kitapasztalnia és hát, ahány olaj, annyi féle, ami alatt értem azt, hogy nem mindegy az sem, milyen célra használjuk az adott olajat. A cél lehet: frissítés, nyugtatás, fertőtlenítés, relaxálás stb. Mindig ügyeljünk arra, hogy a megfelelő olajat válasszuk a megfelelő cseppmennyiséggel.

Inhalálás során egy edénybe öntsünk 2-3 liter forró vizet, majd a célnak megfelelő illóolajból cseppentsünk bele 3-5 cseppet. A gőz fölé hajolva lélegezzünk jó mélyeke6t. Nagyon hatásos meghűléses betegségeknél, légúti fertőzéseknél. Egy házilag is elkészíthető recept ilyen esetekre: Citromolaj (3 csepp), eukaliptusz (2 csepp), erdei fenyő (2 csepp) keveréke. Száraz inhalálás esetén nem használunk forró vizet. Zsebkendőre cseppentünk az olajból, és azt közvetlenül az orrunk elé helyezve lélegezzük be annak gyógyító hatását. 

Ha fürdővízbe kívánjuk tenni illóolajunkat, fontos tudnunk, hogy ezek az anyagok vízben nem oldódnak. Megfelelő oldószer lehet a tej (csak zsíros tej), a méz, a tejszín vagy a szagtalan és tartósítószer-mentes folyékony szappan. A tej, illetve tejszín alapú illóolajos fürdő a száraz bőrnek előnyös. Egy csészényi langyos tejben vagy négy evőkanálnyi tejszínben oldjunk fel 10-15 csepp illóolajat, és adjuk hozzá a kádban lévő fürdővizünkhöz. Méz, vagy folyékony szappan esetén is hasonlóan járunk el: 4-5 kanálnyi oldószerhez 10-15 csepp illóolaj. Normál bőrnek előnyösebb a méz, zsírosnak a folyékony szappan. Meghűlés elleni fürdő: eukaliptusz, fenyő, fahéj.

Szaunázás során nem csak a belélegezéssel jut szervezetünkbe az olajok jótékony hatása, hiszen a szaunázás során szinte teljes bőrünk érintkezik e csodás anyagokkal. Szaunában párologtathatjuk az illóolajokat egy csésze vízbe cseppentve, vagy akár azt is megtehetjük, hogy egy merőkanálnyi vízbe 5-6 csepp illóolajat téve, a felhevített kőre öntjük. Vigyázzunk arra, hogy a forró kőre közvetlenül soha nem kerüljön tisztán olaj, mert gyúlékony. Egy illóolaj-keverék recept: citrom (két csepp), eukaliptusz (három csepp), erdei fenyő (egy csepp).

Borogatás esetében beszélhetünk hideg és meleg borogatásról. Mind a két esetben 1 liter vízhez 3-5 csepp olajat adjunk. Hideg borogatáslázas megbetegedés esetén segít vagy leégésnél. Ilyenkor 2 liter vízbe 6-10 csepp, alkoholban oldott illóolajat tegyünk. Javasolt olajok: fenyőfélék, levendula, rózsafa, citrom, narancshéj. Meleg borogatásnál: a forró vízbe közvetlenül becseppenthetjük az olajat, ezután vászondarabot mártunk a vízbe, átitatjuk, kicsavarjuk, majd a megfelelő testtájra helyezzük. Hagyjuk rajta kb. 10 percig. Meleg borogatásnál terítsünk száraz törölközőt a vászondarabra. 

Az illóolajok természetes nem csak a felsorolt esetekben használhatóak. Kiemelkedő hatása van masszázsok alkalmazásánál, illetve tehetjük őket ételekbe, italokba is. Fontos, hogy ez esetben jegyezzük meg, hogy soha ne csepegtessük az illóolajat közvetlenül az ételbe, azt előtte oldjuk fel valamilyen oldószerben. (tej, tejszín, tejföl, étolaj, olvasztott margarin). Legfeljebb 1-2 csepp olajat használjunk. Persze ne feledkezzünk el a fenséges italokról sem. Turmixok, likőrök, frissítők készíthetők az illóolajok megfelelő használatával.

A szintetikus illatoktól nem várhatod el azokat a hatásokat, amelyeket a természetes illóolajoktól. Ráadásul ezek nem is sokkal olcsóbbak, mint a natúr változatok. A nagy drogériákban és nevesebb gyártókban megbízhatsz, de a legjobb, ha ilyen helyen is olyan olajat választasz, amelyen szerepel a „természetes illóolaj”, „gyógyszerkönyvi minőség” felirat. A méregdrága külföldi, természetes szauna- és inhalálóolajok ugyancsak jó minőségűek.

Vannak olyan levendulaolajok, amelyeket apátságok termelnek. Érdemes ezeket keresned, mert kiváló minőségűek. Ha Pannonhalmán vagy Tihanyban jársz, meg is csodálhatod ezeket az ültetvényeket, ahol ezeket termesztik.

Ha hipermarketben, drogériában veszed az üvegcsét, vásárlás előtt biztos, ami biztos alapon ellenőrizd le, hogy az van-e a papírdobozban, ami a feliraton szerepel, nehogy otthon kellemetlen meglepetés érjen.

Csak nézegeted a drogériákban a minimum 600-800 forintba kerülő illóolajokat, és sehogy sem tudod rászánni magad, hogy többet is beletégy a kosaradba? Ha a patikában próbálkozol, jóval olcsóbban megúszhatod a vásárt. Ehhez nem kell más, csak az, hogy ne „kész” illóolajat kérj, hanem olyat, amit a gyógyszertárban mérnek ki. A választékban általában citrom, narancs, borsmenta, eukaliptusz, levendula, fenyő és rozmaring szerepel, bár nagy néha kakukkfűhöz is hozzájuthatsz. Ezek az olajok ugyanolyan jó minőségű, természetes olajok, mint amilyeneket a nagy gyártók forgalmaznak, csak éppen feleannyiba kerülnek.

Az interneten böngészve találsz olyan krémreceptet, amely nem cseppszámban, hanem grammban adja meg az illóolaj mennyiségét. Erre az esetre tudd, hogy 1 gramm illóolajban általában 35-55 csepp van.

Ha szoláriumozol vagy napozol, ne használd a citrusfélék illóolajait, mert fényérzékennyé tehetnek. Ebbe a csoportba tartozik a citrom és a narancs, a bergamott, petitgrain és a limett. Ha citrusos illatra vágysz, válaszd inkább a citromfüvet, az indiai citromfüvet és a citromos kakukkfüvet.

A levendula- és teafaolaj kivételével soha ne érintkezzen a bőröd tömény illóolajjal. Az előbbit fejfájás esetén kenheted akár a halántékodra is, az utóbbiból pedig pattanásra, enyhe bőrgombára, rovarcsípésre tehetsz egy-egy cseppet. Több drága kence is ezt az összetevőt tartalmazza.

Nyugat-Európában már régóta sikeresen alkalmazzák az aromaterápiát, kétféle iskola ismert, az angol és francia. Az angol irányzat szolidabb, ami azt jelenti, hogy főként külsőleg alkalmazzák az illóolajokat, a francia merészebb, külsőleg és belsőleg is használják terápiás célokra a virágokból, növényekből nyert "gyógyszert". Ma már itthon is oktatják mindkét irányzatot.

Bőséges irodalma is van e témának Magyarországon. Rendkívül érdekes Biegelbauer Pál sikerkönyve, a Gyógyító illatok, amely több kiadást is megért. A szerző részletesen tárgyalja az aromaterápia lényegét, előnyeit.

Az energiához, harmóniához és ön-gyógyításhoz vezető út a légzésünk, amely hidat képez testünk és lelkünk között. Kapcsolat a belső és a külső az egyén és az univerzum között. Ez a finom energiacsere a csakrákon, a test hét energiaközpontján keresztül történik.

Ez teszi annyira hatékonnyá az illóolajok üzenetét: minden egyes levegővétellel elér minket az illóolajok által közvetített információ. Csak szagolj bele egy illóolajos üvegcsébe vagy egy speciálisan összeállított illóolaj-keverékbe! Nem vitás, hogy a megfelelően kiválasztott illóolajok használata az egyik legkellemesebb segítség a nem jól működő csakráink kiegyensúlyozására.

Az illóolajok azért is „működnek” ilyen jól, mert az érintésen kívül a szaglás és a szagok/illatok azok, amelyekhez a tudatos elménknek nincsen közvetlen hozzáférése. Ha megérzünk egy illatot, nem mérlegelünk, hogy milyen is ez az illat, az érzékeink közvetlenül vesznek részt a folyamatban, az eredmény pedig gyors és tartós.

Bűz, szag, illat - orrunk e három hatást ismeri fel, különbözteti meg. Az orrüregben csak egy négyzetcentiméternyi helyet foglal el a szaglószervünk, amely 100 millió szaglósejtet működtet

Amikor egy illatmolekula bekerül az orrüregbe, ezt először a szaglósejtek érzékelik. A szaglósejtek a szaglóhámon helyezkednek el, amely egy-egy kb. egy cm2-nyi nagyságú terület. A szaglósejtek speciális idegsejtek, amelyeknek kiterjedt érzékelőcsillóik vannak, ezek az orrüregbe lógnak be, ott érzékelik az illatokat.

Minden érzékelőcsillónak vannak receptorai, amelyek a szagmolekulákhoz kapcsolódnak. Amikor egy ilyen illatmolekula hozzákötődik egy receptorhoz, a szaglósejt átviszi az ingert a rostacsonthoz (amely egy könnyű, szivacsos csont, az orrüreget választja el az agytól), ezen át az ingerület az agy szaglóközpontjához jut. Itt a szaglógumó viszi az impulzusokat a szaglóterületbe, majd az amigdalába.

Az amigdala kulcsfontosságú, mivel elsődleges szerepe van az érzelmi reakciók feldolgozásában és raktározásában (és csak illatok által lehet aktivizálni!). Így alakul ki a szagérzet és így tudatosul a szagélmény.

Anatómiailag a szaglórendszer közel van az agy limbikus rendszeréhez. A limbikus rendszer magába foglalja az olyan szerveket, mint például a hippokampusz, amely a hosszú távú memóriáért felelős, a már említett amigdala, amely az érzelmekért (és a feldolgozásukért) felelős, a hipotalamusz, amely a hormonokat és az autonóm idegrendszert és irányítja. Az autonóm idegrendszer pedig a szervezet olyan "automatikus" válaszaiért felelős, mint pl. a vérnyomás, pulzus, vércukorszint, emésztés, stb.

Az illatterapeuta tájékoztatása szerint az illatterápia tudatosan használja fel az illatok testi működésünket befolyásoló hatását. E terápia fő eszköztárát a virágokban, növényekben lévő illóolajok képezik.

Az illóolajokat különféle eljárásokkal vonják ki a növényekből. 

A tiszta illóolaj rendkívül drága, mivel egy kilogramm előállításához az adott növényből több tonnányi mennyiségre is szükség lehet. Kis mennyiség, nagy érték - ez a valódi illóolaj legfőbb jellemzője, de éppen ezért sok a hamisítvány, viszont a mesterségesen előállított illóolajnak csak illata van, gyógyhatása nincs, mert éppen a lényeg hiányzik belől: a virág lelke.

Az illóolajok felhasználási területe igen széles körű: a kozmetikában éppúgy sikerrel alkalmazzák, mint az alternatív gyógyászatban, mivel sokirányú kedvező hatása bizonyított. Fertőtlenítő, közérzetjavító, idegnyugtató, szív- és veseműködést, vérnyomást szabályozó szerepe közismert. Általában azt szokták mondani, hogy a test és lélek harmóniáját segíti elő ez a modern terápia.

Az évezredek óta ismert illóolajok modernkori felfedezése 1920-ban kezdődött, mikor egy francia vegyész a levendulaolaj gyógyító hatását kezdte kutatni. Ma már sokféle módon alkalmazzák a különféle illatokat, fürdővízben, szaunában, inhalálás céljából, külsőleg és belsőleg is. Franciaországban és Belgiumban már kapszulákban, pasztillákban, cukorkákban, kúpokban is kaphatók illóolaj készítmények.

Mivel kis mennyiségben is erős hatásúak, csak ellenőrzötten, szakember irányítása mellett szabad az aromaterápiát alkalmazni. Ma az alternatív medicina egyik ágának tekinthető, és holisztikus gyógymódként, akár kiegészítő, akár önálló kezelésként is számításba jöhet.

Bár sok orvos nem ismeri még ezt a terápiát, akadnak olyanok is, akik ajánlják a betegeknek stressz, migrén, asztma, bőrelváltozások, gyomorégés és sok egyéb panasz esetén is.

A laboratóriumokban előállított szintetikus gyógyszerek világában, amikor az emberek 50 százaléka naponta szed valamilyen gyógyszert, az érdeklődés egyre inkább a természetes gyógymódok felé irányul. Ezért jósolnak nagy jövőt az egészség, szépség, jó közérzet illatos követeinek, az aromaterápiában felhasználható illóolajoknak.

Források:

http://illoolaj.lap.hu/

http://www.illoolajok.hu/

http://antalvali.com/aromaterapia/aromaterapia-1-x-1-bevezetes.html